A templom a XIII. század elején 1220 körül épült. A török időkben elpusztult épületet később gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században 1750-ben újat emeltek és megnagyobbították, barokk stílusban. Fennmaradt írásos oklevél csak 1424-ben említi. A következő nagyobb renoválásra 1923-ban került sor. Az 1966-ban végzett műemléki kutatás után helyreállítása, 1970-71-ben történt meg. Restaurálták, s a középkori elemeket újra láthatóvá tették.

 

A torony kettős ikerablakának Bödére néző oszlopfőin találjuk a műemlék építéstörténetileg érdekes és a népi legendák alapjául szolgáló részletét, a Biblia áldozati állatait megszemélyesítő kos- és tehénfejet.

 

Nyugati kapuját kőfaragás díszíti. A kapubejárat bélletének díszítése sajátos románkori értékek hordozója. A faragó mester fantáziáját dicséri, hogy a díszítés nem egyforma, mindkét oldalon más a csavarmenetes faragás, s az oszlopok felső végét díszítő növényi indákból font ornamentika ugyancsak különbözik a két oldalon. Az is ritkaságnak számít, hogy az oszlop csavarmenetének díszítése a félmagasságnál motívumot vált.